„Sokat dolgozik, mindent megtesz, hogy előrejusson.” „Reggeltől-estig bent van a munkahelyén, nem csoda, hogy semmi másra nem jut ideje...”
Szinte mindenki fel tud idézni olyan kollégát, ismerőst, barátot, akire ráillenek a fenti mondatok. Ráadásul annak, ha valaki sokat dolgozik a megítélése is pozitív – főleg, ha az eredmény (előrejutás, magasabb fizetés, siker) sem marad el.
Az éremnek azonban több oldala van. A sok munka társadalmi megítélése többnyire pozitív és tagadhatatlanul sok előnnyel (is) jár, ha valaki jól (és sokat) dolgozik – például anyagi biztonságot, megbecsültséget ad, valamint rendszert visz a mindennapjainkba.
Mégis sokszor előfordul, hogy felborul az egyensúly a munka és a magánélet között a munka rovására - még akkor is, amikor nem lenne feltétlenül szükséges annyit dolgozni.
Nézzük meg, mit is jelent pontosan a munkamánia, vagy munkaalkoholizmus és miről ismerhető fel!
Munkamánia, munkaalkoholizmus, munkafüggőség – hogyan ismerhető fel?
Az első figyelmeztető jel mindenképpen az, ha felborul (vagy éppen egyáltalán nincs meg) a munka és a magánélet közötti egyensúly. Ilyenkor az érintettek szinte egész napját a munka tölti ki, és egy idő után minden más iránt csökkenni kezd az érdeklődésük. Ennek pedig hosszabb távon komoly mentális, és fizikai következményei lehetnek.
Nehéz azonban felismerni és nevén nevezni a problémát, hiszen pontosan a sok munka pozitív társadalmi megítélése miatt jó ideig ambíciózusságnak, szorgalomnak hihetjük a munkamániát.
Az első figyelmeztető jelek lehetnek, ha a magánéletünk, a kapcsolatunk kezd megromlani – azonban ezt sokszor későn vesszük észre, hiszen a munka mellett nem marad energiánk foglalkozni vele.
Intő jel lehet az is, ha csak akkor érezzük teljesnek, eredményesnek egy napunkat, ha a munkában feszített tempót diktáltunk magunknak. Amikor pedig végre eljön a hétvége, vagy a szabadság ideje, akkor furcsa ürességet érzünk, mintha nem tudnánk magunkkal mit kezdeni. Mintha akkor, amikor a pörgés és a folyamatos teendők nyomását nem éreznénk, akkor nem lenne értelme a napunknak.
Ráadásul egyre kevésbé tudunk érdeklődést érezni a munkán kívüli bármilyen más tevékenység, téma iránt. Hiába vagyunk jelen például egy baráti beszélgetésen, közben folyamatosan a munkával kapcsolatos problémákon, kérdéseken gondolkodunk.
A munkamánia figyelmeztető jeleit érdemes komolyan venni. Egy ideig elképzelhető, hogy képesek vagyunk százhúsz százalékon pörögni, ám előbb-utóbb a szervezetünk jelezni fog, és egészségügyi problémák formájában jelentkeznek a túlterheltség tünetei. Ilyenkor már többnyire nem halogathatjuk tovább, hogy szembenézzünk a problémával.
Hogyan és miért alakul ki a munkafüggőség?
Annak magyarázatára, hogy vajon pontosan miért és hogyan alakul ki a munkafüggőség, nehéz egyetlen kiváltó okot azonosítani. Külső és belső tényezők is állhatnak a hátterében, nézzünk meg ezek közül néhányat!
A modern munkakultúra gyakran arra ösztönöz, hogy állandóan rendelkezésre álljunk és minden elvárásnak megfeleljünk. Az utóbbi évek történései és az otthoni munkavégzés előtérbe kerülése pedig rá is erősítettek erre.
Az okostelefonok és az internet lehetővé teszik, hogy mindig kapcsolatban legyünk a munkahelyünkkel, ezáltal pedig sokkal inkább összemosódnak a munka és a magánélet határai.
Nem mindenkiből lesz azonban munkaalkoholista – még napjaink elvárásokkal teli, rohanó világában sem. Lehetnek olyan tulajdonságok, személyiségjellemzők, amelyek hajlamosíthatnak a függőségnek erre a típusára. Ilyen például az önbizalomhiány, a gyenge önértékelés, hiszen az, ha a munkánkban maximumom teljesítünk egyfajta magabiztosságot, a sikeresség érzését adhatja.
Előfordulhat az is, hogy a munkamániánk menekülés az élet más, számunkra ingoványosabb területeiről. Lehet, hogy a kapcsolatainkban vannak problémák, amelyeket nem tudunk kezelni. Ilyenkor a munka kiszámítható, tervezhető világa megnyugvást, kapaszkodót jelenthet.
Vegyük komolyan az intő jeleket
Vajon mikortól beszélhetünk függőségről? Nem könnyű felismerni ezt a határt, mégis van néhány figyelmeztető jel, amelyre érdemes odafigyelni.
Ilyen például ez egyre erősödő szorongás, ami elől a munkába menekülünk vagy az, ha bármilyen egyéb (magánéleti, kapcsolati) probléma felmerülésekor azzal intézzük el, hogy „most nincs időm ezzel foglalkozni, dolgoznom kell”.
Nagyon fontos felismerni a tüneteket, és segítséget kérni, hiszen a munkafüggőség hosszabb távon az egészségünk megromlásához, a kapcsolataink beszűküléséhez, fokozódó szorongáshoz és üresség érzéshez vezethet.
Érdemes szakmai segítséget igénybe venni, – akár pszichológus vagy coach támogatását – melyet több cég ma már munkavállalói támogatás keretében biztosít a dolgozóknak.