Sok munkahelyi helyzetben nem az a legnagyobb akadály, hogy ne tudnánk, mit kellene tenni. Inkább az, hogy a biztos, megszokott megoldás kevésbé kockázatosnak tűnik, mint egy új lépés, amelyben benne van a hibázás lehetősége is.
Ez elsőre talán furcsán hangzik, hiszen a legtöbben szeretnénk fejlődni, előrelépni, új dolgokat tanulni vagy akár nagyobb szakmai célokat elérni. Mégis gyakran előfordul, hogy amikor valódi lehetőség adódik a fejlődésre, inkább a biztonságot választjuk. Nem azért, mert hiányzik belőlünk a tudás vagy a képesség. Hanem azért, mert a változás szinte mindig együtt jár bizonytalansággal. A munkahelyeken nap mint nap találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Nem feltétlenül látványos formában, hanem apró döntések sorozataként, amelyek hosszú távon mégis jelentősen befolyásolják a teljesítményt, az elégedettséget és a fejlődést.
A „nem hibázni” stratégia
Sokan úgy alakítják a mindennapjaikat, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a hibázás esélyét. Nem jelentkeznek egy új pozícióra, mert nem biztosak benne, hogy megfelelnének. Nem osztanak meg egy új ötletet egy értekezleten, mert attól tartanak, hogy kritikát kapnak. Nem kezdeményeznek nehéz beszélgetéseket, mert kellemetlennek érzik a konfliktust. Rövid távon ezek a döntések teljesen logikusnak tűnnek. Elkerülhetővé válik a csalódás, a visszautasítás vagy a bizonytalanság érzése. A probléma az, hogy ezzel együtt gyakran azok a lehetőségek is eltűnnek, amelyek fejlődést, tanulást vagy előrelépést hozhatnának, hiszen aki kizárólag a hibák elkerülésére törekszik, idővel könnyen egy olyan helyzetben találhatja magát, ahol ugyan kevés kudarc éri, de kevés a sikerélmény is.
Hosszabb távon gondolkodni
Gondoljunk egy munkatársra, aki régóta látja, hogy egy folyamat nem működik jól a csapatban. Tudja, hogy lenne jobb megoldás, talán már ötlete is van rá, mégsem hozza szóba. Nem azért, mert ne lenne elég szakmai tudása, hanem mert tart attól, hogyan fogadják majd a többiek. Mi van, ha túl kritikusnak tűnik? Mi van, ha az ötlete nem elég jó? Mi van, ha kellemetlen beszélgetés lesz belőle? Így aztán marad a megszokott működés. Nem történik hiba, nincs konfliktus, senki nem kér számon semmit. Kívülről nézve minden rendben van, valójában azonban a fejlődés lehetősége is elmarad. Sok munkahelyi helyzetben pontosan ez történik. A biztonságos döntés nem feltétlenül rossz, de nem is mindig visz előre. A tanulás, az innováció és a szakmai növekedés gyakran ott kezdődik, ahol valaki vállalja, hogy egy ötlet, egy visszajelzés vagy egy új megoldás nem lesz azonnal tökéletes. Ez nem felelőtlenség, hanem a fejlődés természetes része.
Miért félünk ennyire a hibáktól?
A pszichológia szerint az emberek többsége erősebben reagál a veszteségekre, mint a nyereségekre. Egy kudarc vagy negatív visszajelzés gyakran sokkal mélyebb érzelmi hatást gyakorol ránk, mint egy hasonló mértékű siker. Ez evolúciós szempontból érthető, hiszen az őseink számára a veszélyek felismerése létfontosságú volt a túléléshez. A modern munkahelyeken azonban ez a mechanizmus néha ellenünk dolgozik. Egy új projektben való részvétel, egy prezentáció megtartása vagy egy vezetői szerep vállalása valójában nem életveszélyes helyzetek, mégis hasonló szorongást válthatnak ki bennünk, mert fennáll a hibázás lehetősége. Ilyenkor az agyunk hajlamos túlbecsülni a kudarc következményeit és alábecsülni a tanulás vagy fejlődés lehetőségét.
A hibamentes kultúra veszélyei
A szervezetek szempontjából is fontos kérdés, hogyan viszonyulnak a hibákhoz. Azok a munkahelyek, ahol a munkatársak attól félnek, hogy egy rossz ötlet vagy egy tévedés miatt negatív megítélésben részesülnek, gyakran kevésbé innovatívak és kevésbé alkalmazkodóképesek. Ilyen környezetben az emberek inkább a biztonságos megoldásokat választják. Kevesebb új ötlet születik, ritkább a kezdeményezés, és a problémák is gyakrabban maradnak rejtve. Ezzel szemben azok a szervezetek, ahol elfogadják, hogy a fejlődés része a kísérletezés és az időnkénti tévedés, sokkal könnyebben tanulnak és alkalmazkodnak a változásokhoz. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a hibákat ünnepelni kellene hanem sokkal inkább azt, hogy érdemes különbséget tenni a felelőtlenség és a fejlődéshez szükséges kockázatvállalás között.
A mentális egészség szempontja
A hibázástól való állandó félelem nemcsak a teljesítményre hat, hanem a mentális jóllétre is. Aki folyamatosan arra törekszik, hogy ne tévedjen, ne okozzon csalódást és ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, gyakran fokozott stresszt él át. Idővel kialakulhat az önbizalom csökkenése, a túlzott önkritika vagy akár a perfekcionizmus is. Érdekes módon a magabiztosság nem abból születik, hogy valaki soha nem hibázik. Sokkal inkább abból, hogy megtapasztalja: képes kezelni a hibákat, tanulni belőlük és továbblépni. A reziliencia, vagyis a lelki alkalmazkodóképesség egyik alapja éppen ez a tapasztalat.
Nem a hibátlanság visz előre
A legtöbb ember életében nem az okozza a legnagyobb veszteséget, hogy időnként rossz döntést hozott. Sokkal gyakoribb, hogy évekkel később az elszalasztott lehetőségeket bánja. Azokat a helyzeteket, amikor nem mert jelentkezni. Nem mert megszólalni. Nem mert változtatni. A fejlődés ritkán kényelmes, mert szinte mindig tartalmaz bizonytalanságot, átmeneti egyensúlyvesztést és olyan helyzeteket, amelyekben nem lehetünk biztosak a sikerben. Éppen ezért érdemes időnként feltenni magunknak a kérdést: valóban a legjobb döntést hozom, vagy csak a legbiztonságosabbat? A kettő ugyanis nem mindig ugyanaz. És sokszor éppen azok a lépések visznek előre bennünket, amelyekben ott van a hibázás lehetősége is.