A legtöbb célunkat előretekintve határozzuk meg. Szeretnénk befejezni egy projektet, előrelépni a karrierünkben, magabiztosabbá válni egy új szerepben, jobban kezelni a stresszt vagy egyszerűen hatékonyabban dolgozni. Meghatározzuk, hová szeretnénk eljutni, majd időről időre megnézzük, milyen messze vagyunk még a kitűzött céltól.

Ennek természetesen van értelme: célok nélkül nehéz lenne irányt választani. Ha azonban mindig csak azt figyeljük, mi hiányzik még, könnyen elveszíthetjük szem elől azt, ami közben már megváltozott.

Éppen ezért időnként érdemes megfordítani a nézőpontot. Ahelyett, hogy kizárólag azt kérdeznénk magunktól, „Milyen messze vagyok még attól, ahová el szeretnék jutni?”, feltehetünk egy másik kérdést is: „Mi változott ahhoz képest, ahol korábban tartottam?”

A cél mutatja az irányt, a múlt pedig a haladást

A jövőbeli cél és a jelenlegi helyzet összehasonlítása szinte automatikusan a hiányra irányítja a figyelmünket. Lehet, hogy egy nagyobb projekt 70 százalékával már elkészültünk, de leginkább a hátralévő 30 százalékot látjuk. Lehet, hogy egy éve még komoly szorongást okozott számunkra egy prezentáció megtartása, ma pedig már meg tudjuk csinálni, még ha nem is olyan magabiztosan, ahogyan szeretnénk. Ha kizárólag az ideális állapothoz viszonyítunk, könnyen arra jutunk, hogy még mindig „nem tartunk sehol”.

A visszatekintés másfajta információt ad. Láthatóvá teszi azokat a változásokat, amelyekhez idővel hozzászoktunk, ezért már nem feltétlenül érzékeljük őket fejlődésként.

Ez különösen fontos lehet hosszabb folyamatoknál, ahol a változás nem egyik napról a másikra történik. Egy új pozícióba való beletanulás, a vezetői készségek fejlődése, egy új munkamódszer elsajátítása vagy a stresszel való hatékonyabb megküzdés ritkán jár látványos fordulópontokkal. Sokkal gyakoribb, hogy apró változások rakódnak egymásra.

Nem azt érdemes nézni, mit terveztünk, hanem azt is, ami abből megvalósult

A visszatekintésnek van egy másik előnye is: segít különbséget tenni a szándékaink és a tényleges viselkedésünk között.

Könnyű azt gondolni, hogy a következő héten majd jobban beosztjuk az időnket, kevesebb feladatot vállalunk, rendszeresen tartunk szünetet, vagy végre időt szánunk arra a projektre, amely hónapok óta háttérbe szorul. Ezek a tervek azonban önmagukban még keveset mondanak arról, hogyan működünk a hétköznapokban.

Sokkal használhatóbb információ lehet, ha megnézzük az elmúlt egy-két hetet. Mi vitte el ténylegesen az időnket? Melyik feladatot halasztottuk újra és újra? Mikor tudtunk jól koncentrálni? Milyen helyzetekben vállaltunk többet annál, mint amennyi reálisan belefért?

Az ilyen rövid távú visszajelzés azért értékes, mert nem egy elképzelt jövőbeli önmagunkra épít. Abból indul ki, ahogyan most működünk.

A visszatekintés ne ellenőrzés legyen

Persze ebből is könnyen lehet újabb teljesítménykényszer. Ha minden hét végén pontozni kezdjük magunkat, táblázatba rendezzük az életünket, és azt keressük, hol teljesíthettünk volna jobban, éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amiért érdemes visszatekinteni.

Nem az a cél, hogy folyamatosan ellenőrizzük magunkat, hanem hogy használható visszajelzést kapjunk.

Ehhez sokszor néhány egyszerű kérdés is elegendő: Mi ment könnyebben ezen a héten, mint korábban? Mi okozott nehézséget? Mi az, amit szeretnék ugyanígy folytatni? Min változtatnék egy keveset a következő héten?

A hangsúly a „keveset” szón van. A fejlődéshez nem feltétlenül szükséges minden hétfőn új rendszert építeni. Gyakran sokkal többet ér egy kisebb korrekció, amely a valódi tapasztalatainkból indul ki.

Munkahelyi környezetben is érdemes időről időre észrevenni azt, ami már működik

Ez a szemlélet nemcsak egyéni szinten lehet hasznos. A munkahelyeken is gyakran a következő cél, határidő vagy teljesítménymutató kerül azonnal a figyelem középpontjába. Egy projekt lezárása után már indul is a következő, egy sikeresen megoldott nehézség pedig néhány nap múlva természetesnek tűnik.

Pedig a fejlődés tudatosítása fontos visszajelzés lehet. Egy csapat számára érdemes lehet időnként azt is áttekinteni, hogy mi működik ma jobban, mint néhány hónappal korábban, mit tanultak egy nehezebb helyzetből, vagy milyen problémát tudnak már könnyebben kezelni.

Ez nem azt jelenti, hogy lejjebb tesszük a lécet vagy kevésbé törekszünk a fejlődésre. Éppen ellenkezőleg: pontosabb képet kapunk arról, honnan érdemes továbbindulni.

A céljainkra továbbra is szükségünk van, hiszen ezek mutatják az irányt. De ha mindig csak előre nézünk, könnyű úgy érezni, hogy folyamatosan le vagyunk maradva valamitől. Néha ezért érdemes hátranézni is – nem azért, hogy a múltban maradjunk, hanem hogy észrevegyük, mennyi minden változott már azóta, hogy elindultunk.