Sokan tapasztalják azt, hogy új szokásokat szeretnének kialakítani, változtatnának az életükön, mégsem jutnak előrébb. Ilyenkor gyakran a motivációt, az akaraterőt vagy a körülményeket okoljuk. Pedig a legnagyobb akadály sokszor nem kívül, hanem belül van.

Az önmagunkról alkotott hiedelmek – azok a mondatok, amelyeket újra és újra elmondunk magunknak – képesek észrevétlenül irányítani a viselkedésünket. Meghatározzák, mibe vágunk bele, mit kerülünk el, és hogyan reagálunk a kudarcokra.

A „rögzült” és a „fejlődő” szemlélet különbsége

A témát Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológusa kutatta, aki megkülönbözteti a rögzült szemléletet (fixed mindset) és a fejlődő szemléletet (growth mindset). Rögzült szemlélet esetén az ember úgy gondolja, hogy a képességei alapvetően adottak:

• „Én nem vagyok jó matekos, biztosan nem menne az a munka sem, ahol számolni kell.”
• „Nem vagyok kreatív.”
• „Nekem ez nem megy.”

Fejlődő szemléletmód esetén ezzel szemben az a belső meggyőződés működik, hogy a készségek gyakorlással, tanulással és kitartással fejleszthetők. Nem arról van szó, hogy mindenki mindenben egyformán jó lehet, hanem arról, hogy a fejlődés lehetséges.

Hogyan tartanak vissza a saját hiedelmeid?

Amikor valaki azt mondja magáról, hogy „én ilyen vagyok”, akkor valójában gyakran lezár egy fejlődési útvonalat.

• Ha elhiszed, hogy nem vagy sportos, kisebb eséllyel kezdesz el mozogni.
• Ha azt gondolod, hogy „halogató típus” vagy, kevésbé próbálsz ki új módszereket.
• Ha meggyőződésed, hogy „nekem ez már úgysem fog menni”, az agyad mindent megtesz, hogy elkerülje azokat a helyzeteket, ahol ez a hiedelem megkérdőjeleződhetne.

Rövid távon ez kényelmes: nem kell kockáztatni, nem kell hibázni. Hosszú távon viszont pont ez akadályozza a tanulást és a változást.

Nem a hiedelmek változtatják meg a viselkedést – hanem fordítva

James Clear, az 'Atomic habits' mű szerzőjének egyik legfontosabb felismerése az, hogy az identitásunk nem gondolatokból, hanem ismételt cselekvésekből épül fel. Vagyis nem azért változunk meg, mert másképp kezdünk gondolkodni magunkról hanem azért, mert másképp kezdünk viselkedni. Egy klasszikus példa erre egy nőnek a története, aki futni kezdett. Nem az volt a célja, hogy gyors legyen, vagy hogy versenyeket nyerjen. Egyetlen szabályt tartott szem előtt: nem hagy ki túl sok napot egymás után. Volt, hogy fáradt volt, volt, hogy lassú, de újra és újra felhúzta a cipőjét és kiment futni.

Idővel nemcsak az állóképessége javult, hanem az énképe is: „Elkezdtem futóként gondolni magamra.” Nem az eredmények hozták el az új identitást, hanem a rendszeres cselekvés.

A szokások ereje

A legtöbben túl nagy jelentőséget tulajdonítunk egy-egy látványos eseménynek: egy vizsgának, egy állásnak, egy életmódváltásnak, egy sikeres projektnek. Azt hisszük, majd ha ez meglesz, akkor más emberré válunk.

A valóság ezzel szemben az, hogy a mindennapi döntések formálnak minket.

A legjobb zenészek nem azért kiválóak, mert néha nagyot alkotnak, hanem mert minden nap gyakorolnak. A jó sportolók nem egy verseny miatt fejlődnek, hanem az edzések miatt. A magabiztos szakemberek nem egyetlen sikerből építkeznek, hanem abból, hogy rendszeresen teszik a dolgukat. Ez az, amit identitásalapú szokásoknak nevezünk: amikor nem az eredményre, hanem arra fókuszálunk, milyen emberré válunk a folyamat során.

Mit tehetsz most másképp?

A legfontosabb üzenet egyszerű, mégis felszabadító: a képességek fejleszthetők. Nem kell rögtön „jobbnak” lenned. Elég, ha gyakorolsz és ha kitartasz akkor is, amikor nem látványos az eredmény.

Ha kreatívabb szeretnél lenni, alkoss rendszeresen. Ha nyugodtabb életre vágysz, építs apró, stabil szokásokat. Ha magabiztosabb szeretnél lenni, vállald a tanulással járó kényelmetlenséget.

A változás nem egy nagy döntés következménye, hanem sok apró, ismételt cselekvésé.

Amit magunkról gondolunk

Az önmagunkról alkotott hiedelmek képesek támogatni vagy éppen szabotálni a fejlődésünket. Ezek azonban nem kőbe vésett igazságok. A viselkedés megváltoztatásával az identitás is változik. És minden egyes alkalommal, amikor gyakorolsz és nem adod fel, új bizonyítékot adsz magadnak arra, hogy képes vagy fejlődni.