Amikor arról beszélünk, hogy mitől lesz valaki sikeres, gyakran két végletes állásponttal találkozunk. Egyesek szerint minden a kemény munkán múlik: aki elég kitartó, az előbb-utóbb eléri a céljait. Mások viszont úgy látják, hogy a szerencse és a körülmények döntik el, ki jut előre az életben.

A valóság valószínűleg a kettő között van. A sikerben valóban szerepet játszanak a körülmények, ugyanakkor a mindennapi szokások, döntések és erőfeszítések is meghatározóak lehetnek. Ennek megértéséhez érdemes különbséget tenni abszolút és relatív siker között.

Az indulási helyzet nem mindenkinek ugyanaz

Nem mindenki indul ugyanarról a rajtvonalról. A családi háttér, az oktatáshoz való hozzáférés, a gazdasági környezet vagy akár az egészségi állapot mind olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják a lehetőségeket.

Képzeljünk el két fiatal szakembert, akik ugyanabban az évben lépnek be a munkaerőpiacra. Az egyikük olyan környezetből érkezik, ahol könnyű hozzáférni képzésekhez, mentorokhoz és szakmai kapcsolatokhoz. A másik viszont kevesebb támogatással és erőforrással kezdi a pályáját.

Ebben az értelemben valóban beszélhetünk a szerencse szerepéről. Az indulási helyzet gyakran nagy hatással van arra, milyen gyorsan vagy milyen irányba halad valaki a karrierjében. Ez különösen akkor válik láthatóvá, amikor a világ élvonalába tartozó sikereket vizsgáljuk. Az extrém eredmények mögött sokszor a tehetség és a kitartás mellett a megfelelő időzítés, kapcsolatok vagy lehetőségek is jelen vannak.

Amikor a különbséget a szokások adják

Ugyanakkor a munkahelyeken gyakran láthatunk egy másik jelenséget is. Egy csapatban több kolléga dolgozik hasonló végzettséggel, hasonló tapasztalattal és hasonló feladatkörben. Mégis néhány év alatt jelentős különbségek alakulnak ki a fejlődésükben.

Vegyünk egy egyszerű példát.

Egy vállalatnál két projektkoordinátor kezdi meg a munkáját ugyanabban az időben. Mindketten hasonló feladatokat kapnak, és ugyanazok a lehetőségek állnak előttük. Az egyikük azonban rendszeresen kér visszajelzést a munkájára, figyeli, milyen készségekre lesz szüksége a jövőben, és időnként vállal olyan feladatokat is, amelyek kilépést jelentenek a komfortzónából. A másik kolléga inkább a megszokott feladatoknál marad, és ritkábban keresi az új fejlődési lehetőségeket. Néhány év elteltével az első munkatárs nagyobb tapasztalatra tesz szert, több projektben vesz részt, és könnyebben kap vezetői lehetőséget. Ebben az esetben már nem a szerencse a meghatározó tényező, hanem a mindennapi döntések és szokások.

A siker irányát mi alakítjuk

A siker egyik szemléletes modellje egy grafikonnal jeleníthető meg legjobban. A függőleges tengely a sikert jelöli, a vízszintes pedig az időt. Az indulási pontunkat sokszor a körülmények határozzák meg, amelyeket nem mindig tudunk befolyásolni. A pálya irányát viszont igen. Másképp fogalmazva: nem az számít a leginkább, hol tartunk most, hanem az, hogy milyen irányba haladunk. Valaki indulhat kedvezőbb helyzetből, de ha nem fejleszti magát, idővel lelassulhat a fejlődése. Mások viszont következetes munkával és tudatos szokásokkal fokozatosan nagy utat tehetnek meg. A mindennapi döntések, az, hogy tanulunk-e új dolgokat, hogyan reagálunk a visszajelzésekre, vagy mennyire vagyunk kitartóak, hosszú távon jelentős különbségeket eredményezhetnek.

A szerencse gyakran a felkészülteket találja meg

Érdekes módon a szerencse sokszor azoknak kedvez, akik már felkészültek rá. Egy új projekt, egy váratlan lehetőség vagy egy szakmai kapcsolat sokszor véletlennek tűnik. Mégis azok tudnak igazán élni ezekkel a helyzetekkel, akik már rendelkeznek a szükséges tapasztalattal és tudással. Ezért mondják gyakran, hogy a szerencse akkor jelenik meg, amikor a felkészültség találkozik a lehetőséggel. Azok a szakemberek, akik folyamatosan tanulnak, nyitottak az új feladatokra és kipróbálnak különböző lehetőségeket, nagyobb eséllyel találkoznak olyan helyzetekkel, amelyek előreviszik őket.

Mit jelent ez a munkahelyi jóllét szempontjából?

A munkahelyi teljesítmény és jóllét szempontjából fontos felismerés, hogy nem minden tényezőt tudunk kontrollálni. A körülmények valóban hatással lehetnek a kiindulási helyzetre. Azt viszont befolyásolhatjuk, hogy hogyan reagálunk a lehetőségekre, milyen készségeket fejlesztünk, és mennyire következetesen dolgozunk a céljaink eléréséért. Végső soron talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy szerencse vagy kemény munka számít-e többet. Hanem az, hogy milyen irányba haladunk, és milyen lépéseket teszünk nap mint nap a fejlődés érdekében.